Musorujsag
Élő Eredmények

Vízilabda vs. labdarúgás – Kemény Dénes eszmecseréje Marco Rossival

m4sport.hu
Rendhagyó beszélgetés volt hallható a Kossuth Rádió Este című műsorában: Kemény Dénes, a vízilabda-válogatott korábbi sikerkapitánya, a szövetség leköszönt elnöke volt a házigazda, partnere pedig Marco Rossi, a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya.
Kemény Dénes és Marco Rossi (fotól: MTI) Kemény Dénes és Marco Rossi (fotól: MTI)

Az eszmecsere vezérfonala természetesen a két szakember hivatása, azaz a labdarúgás és a vízilabda, a két sportág hasonlóságai és különbségei voltak, de rengeteg tapasztalat és élmény került megosztásra, emellett szóba kerültek a szövetségi kapitányok kihívásai, az utánpótlásképzés alappillérei, illetve a közelgő labdarúgó Európa-bajnoki selejtezők, a Szlovákia és Horvátország elleni mérkőzések is – az M4 Sport és az m4sport.hu a csütörtöki és vasárnapi találkozót is élőben közvetíti.

Az interjút a lejátszóra kattintva hallgathatja meg, a főbb témaköröket és Marco Rossi válaszainak egy-egy részletét szövegesen is kiemeltük.

• Milyen különbségek vannak a vízilabda és a labdarúgás között?

„Két teljesen eltérő sportágról beszélünk, taktikai, stratégiai és fizikai szempontból. A vízilabdában elképesztő erőt, izommunkát fejtenek ki a játékosok. Bármikor is panaszkodtak a futballistáim a tréningek intenzitása miatt, jeleztem nekik, szívesen elviszem őket egy vízilabdaedzésre, akkor talán átértékelik magukban, mi is az a kemény munka. (…) Meggyőződésem, hogy a vízilabdázók atléták, sokkal inkább azok, mint a labdarúgók.”

• A válogatottban rendelkezésre álló rövid idő alatt hogyan lehet egységgé kovácsolni a különböző klubokból érkező játékosokat?

„Nagyon sok múlik a pszichológián, mennyire tud hatni az edző a játékosokra. Lelkileg és mentálisan egyaránt. Érezniük kell, hogy képes vagy vezetni őket, tudod, mit csinálsz, miről beszélsz, de azt is világossá kell tenni, bármilyen gondjuk van, nyugodtan fordulhatnak hozzád.”

• Egy kudarc után hogyan lehet megtalálni a siker felé vezető utat?

„A labdarúgó-válogatott jelenlegi tagjai fiatalemberek, az úgynevezett Z generáció tagjai, modern világban élnek, aktívak a közösségi felületeken és ezzel egy időben borzasztóan érzékenyek a kritikákra. Egy vesztes mérkőzés után azt látom, hogy teljesen magukba zuhanva, összetörve ülnek az öltözőben. Amikor először találkoztam a kerettel, olyan érzésem volt, mintha szétestek volna, az arcuk szomorúságot, letörtséget sugárzott. Érezték a nyomást, az elvárásokat és a felelősséget. A nemzeti csapatnál családias légkört kell kialakítani, egy kudarc esetén ez sokat segíthet és akkor is, ha nem érjük el a szurkolók által elvárt eredményt.”

• Változna a válogatott futballisták hozzáállása, ha úgy vághatnának neki a következő feladatnak, hogy reális esélyük van a győzelemre és nem kell a szurkolók elvárásai alatt megtörni?

„Nem érzem azt, hogy túl nagy nyomás lenne a futballisták vállán, hiszen jelen pillanatban az elvárások sem túl magasak velük szemben. Azt viszont jól érzékelem, hogy ezek a sportemberek, sokkal jobban szenvednek a kritikák és rosszindulatú megjegyzések össztűzében, mint mi harminc évvel ezelőtt. Ebben nagy szerepet játszik a közösségi média, amelyen keresztül a dühös szurkolók támadják őket. A mai futballisták nagyon jól keresnek, sokszor  ebbe is belekötnek, de ne feledjük, ettől még törékeny lelkű fiatalemberek. Ma már az is edzői feladat, hogy meggyőzzük őket, töltsenek kevesebb időt a világhálón, ne lógjanak folyton a tableten és az okostelefonon.”

• Melyik a jobb: ha a hazai vagy külföldi labdarúgók vannak többségben a válogatottban?

„Ha mindenki a magyar bajnokságban szerepelne, sokkal többet tudnánk készülni a kerettel. Annak viszont örülök, hogy többen is olyan bajnokságokban szerepelnek, ahol sokat fejlődnek és erősödnek. A legutóbbi kezdőcsapatunkban kilenc légiós szerepelt. Érzésem szerint a közeljövőben jóval több magyar labdarúgó szerződik majd külföldre. ”

• Milyen különbségek vannak egy olasz és egy magyar sportkörnyezetben nevelkedett gyermek lehetőségei között. Miben tér az olasz és a magyar iskola?

„Nem hiszem, hogy markáns különbségek lennének. Fontos, hogy nyitott szemmel és kritikus megközelítéssel viseltessünk a 16-19 éves korosztállyal szemben. Ezek a fiatalok bárkivel felveszik a harcot. Ezután jön egy olyan lépcsőfok, amely az egész pályafutást meghatározza, reflektorfénybe kerülnek a tehetségek, minden lépésüket figyelik. Aki erre nincs felkészülve, nagy árat kénytelen fizetni. Nem mindenki tudja elviselni ezt a nyomást. (…) A tehetségek kinevelésének legfontosabb időszaka 9 és 14 éves kor között van, ekkor kell a lehető legtöbb tudást átadni a tehetségeknek, akkor a legfogékonyabbak. Profi szemléletű és szaktudású edzőkre van szükség. A világ minden táján gyakori jelenség, hogy olyan trénerek dolgoznak ezekkel a fiatalokkal, akik saját magukat igyekeznek felépíteni egy klubon belül. Szeretnének minél hamarabb a felnőtt csapat kispadjára leülni, saját ambíciójukat a gyerekek felkészítése és fejlődése elé helyezik. A kluboknak arra kell törekedni, hogy ezeket az edzőket rendesen megfizessék, mert az ő munkájukban rejlik a jövő sikere.”

További tartalmak