„Gyenge pali vagyok”  – fakasztott mosolyra mindenkit a könnyeivel küszködő Szőke Szikla. Az elismerést az MLSZ-t képviselő Berzi Sándortól vehette át, akinek nem átallott odaszúrni egyet, mondván mikor még kissrácként istápolta, elmondta neki „a Farkas Jancsival egyetemben, hogy Sanyi, ne az iskolába menj be tanulni, ki a térre, dekázzál, focizzál, fussál”. Azonban hiába adott a szavukra, túl kényelmesen tette, ami „sokat levont ebből a dologból” – viccelődött Mészöly.

Mielőtt felidézett néhány kellemes emléket, azt is kiemelte, nagy stadionokban, sok ember előtt játszhatott egykoron, de ilyen fogadtatásban, amely ezúttal érte, egyszer sem volt része.

„Hogy?” – fordult ki a színpad mellett álló fiához, Gézához, a beszéde kellős közepén, majd róla is anekdotázott egyet. „Nem tudom olyan nyíltan mondani, ahogy ezt szoktam” – okozott újabb önfeledt össznépi nevetést a Nemzeti Színházban, majd azért ha szolidan is, de eleresztett egyet a régiből.

Végül a jelenkor labdarúgóinak üzent a magyar futball kultikus alakja.