A Mercedes ellenfelei a 14. körben Valtteri Bottas leállása miatt érvénybe lépő virtuális biztonsági autós fázis alatt ejtették meg a kerékcseréjüket Spielbergben, Lewis Hamilton viszont lemaradt a visszafogott tempó miatt relatíve lerövidülő kiállás lehetőségéről, s ezzel későbbi normál boxlátogatása alkalmával elvesztette vezető pozícióját, és a negyedik helyre esett vissza. Toto Wolff csapatvezető a futam után azt nyilatkozta, stratégáik addig tanácskoztak a lehetséges forgatókönyvekről, hogy egyszerűen „elfelejtettek” reagálni, és lejárt az idejük a döntéshozatallal.
A Mercedes szokásos futamelemző videójában technikai igazgatójuk, James Allison most újabb részleteket árult el, miért is késték le a kulcsfontosságú kerékcserét. Mint mondta, az alapvető gondot az idézte el, hogy arra számítottak, hosszabb ideig lesz érvényben a virtuális biztonsági autós jelzés. „Hiba volt. Hibát követtünk el, ki kellett volna állnunk. A stratégia egy olyan furcsa dolog, amelynél utólag már hihetetlenül nyilvánvaló, hogy mit kellett volna tennünk. Még az anyukám is tudná, mi a helyes választás, ha meglenne az az előnye, hogy utólag lát mindent” – mondta önkritikusan a brit mérnök.
„Akkor viszont a stratégáinknak komoly dilemmával kellett szembenézniük, és mindig az a személy áll a legnagyobb dilemma előtt, aki vezeti a versenyt, hiszen ő veszítheti a legtöbbet. Nem akarsz te lenni az egyetlen, aki kiáll, és utólag szembesül azzal, hogy a mögötte lévők nem tették ugyanezt, ezért mögöttük találja magát.”
„Mi azt gondoltuk, hogy a virtuális biztonsági autó tovább fog tartani annál az egy körnél, ezért úgy voltunk vele, hogy megvárjuk, mi történik mögöttünk, hogy kiállnak-e, és csak aztán döntünk a második körben. De nem tartott több ideig egy körnél. Mögöttünk mindenki kiállt, mi pedig nagyon sokat veszítettünk, hiszen ez egy olcsó kiállás volt, a miénk pedig drága. Ez nagy hiba volt, és komoly árat fizettünk volna érte, ha nem esünk ki később.”
E baklövés tényét a stratégiai csapat vezetője, James Vowles már a verseny alatt elismerte, amikor Lewis Hamilton rádióján bejelentkezve vállalta a felelősséget és bocsánatot kért. Mindez szokatlan lépés volt, hiszen a csapatok nem szoktak a nyilvánosság elé állni ilyesmivel, a felelőskeresés általában belső ügy marad. Wolff elárulta, ez esetben pszichológiai célzata is volt a „beismerésnek”, Vowles így próbálta levenni a terhet Hamilton válláról, aki a történtek után nem a versenyzéssel foglalkozott, hanem folyamatosan azon értetlenkedett, hogyan dobhatták el a győzelmet.
Allison szerint stratégájuknak alapos oka volt szót kérni. „Néha hallhatjuk Jamest, és általában ez szokatlan körülmények között történik meg, amikor vagy nagyon fontos, vagy bonyolult üzenetet kell közvetítenünk, ahol egyből a versenyzőhöz kell szólni, és nem a versenymérnökének. A normál kommunikációs útvonal, hogy a stratéga szól a versenymérnöknek, aki továbbítja az üzenetet a versenyzőnek. De van, hogy a nagyon-nagyon fontos üzeneteket közvetlenül akarjuk célba juttatni, és ez esetben egy rendkívül személyes üzenetről volt szó.”
„James nagyon bátor volt, hogy kiállt, és azt mondta: ‘Az én hibám volt, sajnálom, Lewis!’ Ez nagyon jellemző Jamesre, de azt is megmutatta, hogyan működik a csapatunk. A mi embereink tartják a hátukat, ha hibáznak, tudják, hogy a csapat hogyan viszonyul a hibákhoz, hogy vannak dolgok, amelyekből tanulni kell, nem hibáztatni miattuk a másikat, vagy vitázni rajtuk a csapaton belül. Ez remek példája volt annak, hogyan vezeti a csapatát James. Próbálta elmagyarázni Lewisnak, hogy mi történt, és ez az üzenet volt annyira fontos, hogy James személyesen akarta átadni neki.”