Pedig a magyar válogatott nagyon szépen teljesített a világversenyen, hiszen hat mérkőzéséből ötöt nyert meg. A legfájdalmasabb, hogy a rövidzárlat pont a Kanada elleni negyeddöntőben jött el, így esélye sem maradt a csapatnak, hogy éremért küzdhessen a fantasztikus hazai közönség előtt.

Bíró Attila: Egyáltalán nem tudok örülni az ötödik helynek. Nem könnyű megemészteni, mert ezzel a játékkal, ennyi edzéssel előrébb kellett volna végeznünk… Bosszantó, hogy az amerikaiakon kívül az előttünk végző csapatok többször kaptak ki, mint mi, például Kanada háromszor is. Sajnos per pillanat ez a magyar válogatott nem képes arra, hogy hat mérkőzésből hatot megnyerjen, ráadásul a kiírás sajátossága, hogy pont a legfontosabb mérkőzést, a negyeddöntőt vesztettük el… Kanada ellen egy picit tehetetlennek éreztem magam. Próbáltam forgatni a csapatot mindenféle pozícióban, ezért végig azt éreztem, hogy benne van a mérkőzésben, hogy két perc alatt megfordíthatjuk, de nem ment. Az meccs előtt nem volt benne a levegőben, hogy ez megtörténhet, de a meccs folyamán magunkat ástuk bele a gödörbe. Egy kihagyott helyzet, egy kapufa, egy blokk, utána már egyre kevésbé merték elvállalni a lövéseket, már nem tudtunk kimászni belőle.

Gangl Edina: Nekem felemásak az érzéseim, mert az, hogy nem jutottunk a legjobb négybe csalódás, de a mutatott játék jó volt a későbbiekre nézve, azzal elégedett lehetek. Ilyen játékkal nem az ötödik helyért kellett volna játszanunk. A kanadaiak ellen az elején egy kis kapkodást éreztem, aztán, ahogyan telt az idő, egyre bizonytalanabbak voltunk a furcsa zónájuk miatt, amelyet extrán jól játszottak.. A végén már senki nem mert lőni.

A teljes beszélgetést a videóra kattintva hallgathatják meg.