A háromszoros világbajnokkal nemrég Serena Williams készített interjút az Interview Magazine számára. Ebben a versenyzés mellett saját magáról, és pályafutása alakulásáról, versenyzői fejlődéséről is beszélt. Kiemelte például, hogy a korai évekkel ellentétben már sokkal könnyebben fel tudja dolgozni, ha egy verseny nem az ő sikerével végződik.
„Régebben ez volt a célok célja” – kezdte magyarázatát. „Edzel, néha hibázol, és bár tudod, hogyan kellene elkerülni ezeket a hibákat, mégis újra elköveted őket. Mégpedig elég látványosan is elkövetheted, és ilyenkor úgy érzed, ez az egész sosem ér már véget. Korábban napokba telt, hogy ezt feldolgozzam, szó szerint. Volt, hogy négy napig el sem hagytam a hotelszobámat, annyira ott volt mindez a fejemben. De ahogy teltek az évek, és érettebb lettem, rájöttem, a győzelem nem minden.”
„Nagyon sok múlik azon, milyen utat jár be az ember, különösen az én sportágamban. Rengeteg ember van a csapatomban, és tekintettel kell lennem rájuk. Szóval, miközben a győzelem a legvégső cél, azok a leckék is megerősítenek, melyeket akkor tanulok, amikor nem én nyerek” – magyarázta.
Lewis Hamilton (Fotó: XPB)„Úgy érzem, az emberek azt várják, hogy elbukjak, én viszont továbbra is győzelmeket várok magamtól. Mindenki tudja, mennyire vagy jó, és arra várnak, hogy elbukj. Utálom a vereséget. Teljesen mindegy, hogy a versenyzésről, vagy a ping-pongról van szó. Utálom! Vagy nyersz, vagy utolsó leszel” – hangsúlyozta a brit, aki első Forma–1-es sikeréről, és pályafutása kezdeti éveiről is mesélt, melyben édesapja folyamatosan mellette át.
„Emlékszem, hogy az első győzelmem után lenéztem a dobogóról, és láttam a mosolyt édesapám arcán. A füléig ért. Akkor, ott ő volt a legbüszkébb ember. Úgy éreztem, mindent elértem, amit ő elvárt tőlem. Gyermekként nagy nyomás nehezett rám. Apám azt akarta, hogy jobb életem legyen, mint neki valaha is volt. Nagyon-nagyon akarta, hogy sikeresek legyünk, és én nem szerettem volna cserében hagyni. Szóval, csodás érzés volt felállni a dobogóra…” – emlékezett vissza.
Végül az is szóba került, fél-e versenyzés közben. „A saját sportomban nem. Nem tudom, miért, de ez így van velem. Amikor fiatalabb voltam apám mindig azt kérdezgette: ez az én srácom? Mert ez a gyerek őrült. Nem tudom síeltél-e már. De ha egyszer elmész, látni fogod, hogy a kissrácok félelem nélkül siklanak le. A félelem csak akkor fog el, ha idősebb leszel. Nekem ez nem jött meg. Amikor a versenyzésről van szó, mindig az a lényeg, ki teszi meg a következő lépést. A versenyzésen kívül vannak félelmeim. Tartok a pókoktól! Ausztráliában a WC-ülőke alatt is keresem őket” – zárta gondolatát.